A startup-ökoszisztéma szereplőjeként és volt pénzügyminiszterként mennyire követed, hogy éppen mi történik a magyar országos politikában a választások előtt?
Követem a történéseket, mert ebben az országban élek.
Általánosságban az üzleti életben sok mindenki lefagyott most, nem hoznak döntéseket az országgyűlési választásokig, mert nem tudják, hogy mire tervezzenek, ami persze nem szerencsés. Jó lenne, ha az ország üzleti szereplői attól függetlenül tudnának működni, hogy éppen ki nyeri a választásokat.
A nagyon apolitikus startupvilágra viszont ez nem igaz, ott nem állt le az élet. Ugyanúgy hozunk befektetési döntéseket, ugyanúgy kezeljük a befektetéseinket, támogatjuk a cégeinket, ugyanúgy folytatjuk az üzleti tevékenységeket, mint a kampány előtt,
hiszen ezek a cégek a legritkább esetben dolgoznak a magyar piacra, és végképp nem üzletelnek a magyar állammal. A magyar startupközösség nem igazán függ a helyi viszonyoktól, és talán ránk van a legkevesebb hatással a választási kampány.
Nem mondható el ugyanez viszont a nemzetközi politikai környezetre és eseményekre, aminek direkt gazdasági hatása van a startupvilágra is például az energiaárakon, az infláción vagy a kamatkörnyezeten keresztül. Szerintem senki, aki üzleti döntéseket hoz, nem hagyhatja figyelmen kívül a nemzetközi politikai történéseket.
Akkor mindegy is a magyar ökoszisztéma szempontjából, hogy Fidesz- vagy Tisza-kormánya lesz Magyarországnak a választás után?
Nem mindegy, de azoknak a cégeknek, akik eleve a nemzetközi piacokon próbáltak és próbálnak érvényesülni, és a sikereiket nem politikai hátszélnek, hanem a saját teljesítményüknek köszönhetik, nem ez lesz a meghatározó. Számít persze, hogy egy új kormány milyen politikát folytat, milyen fejlesztési programokat indít, vagy hogyan vesz részt kockázatitőke-programokban, de a jó teljesítményre képes cégek szerencsére kormányzati hátszél nélkül is megtalálják a lehetőségeiket.
A startupszektornak a célpiaca a növekedési ambíciók miatt eleve nem Magyarország, így a fő tevékenységet sem befolyásolja érdemben az, hogy éppen milyen kormány van itthon, milyen a gazdasági környezet és milyenek a hazai növekedési lehetőségek. Nem ez fogja meghatározni például, hogy egy cég tud-e terjeszkedni Németországban, az Egyesült Államokban vagy az ázsiai piacokon.
Mint a nemzetközi vállalati és pénzügyi szektor szereplője, örülnél annak, ha Kapitány István, a Tisza Párt gazdaságfejlesztési és energetikai vezetője kerülne felelős gazdasági döntéshozói pozícióba? Főleg úgy, hogy elmondása szerint ő a külföldi nagyvállalatok és összeszerelő-üzemek helyett a hazai kkv- és startupszektornak juttatna több forrást.
Egy olyan gazdaságpolitikának szurkolok, ami látja a potenciált általában az innovációban, a K+F-ben és a startupok kínálta lehetőségekben.
Ha Kapitány István lát ezekben potenciált, annak örülök, de az ökoszisztéma szempontjából a mindenkori állam legfontosabb szerepe a háttérinfrastruktúra biztosításában van. Abban, hogy lehetővé tegye a magánszféra számára, hogy a lehető legjobb módon tudjon vállalkozni és befektetni. Abban, hogy kiegészítse a magánforrásokat ahhoz, hogy egy jó startup- és technológiai ökoszisztémát önállóan felépíthessünk.
Az viszont sehol a világon nem működött, ha az az állam akart irányítani a startupszférában, ha kivette a döntést a magánszféra kezéből, és egyedül akart befektető lenni.
Ha mindenképpen meg kell nevezni, hogy az állam oldaláról mi az a pénzköltés, ami egy innovatív, technológiai szempontból versenyképes, tudásalapú gazdaság felépítéshez szükséges, akkor minden kormányt arra bíztatnék, hogy fektessen az oktatásba.
A tőkét be tudjuk hozni Magyarországon kívülről is, de jó projektek, amiket finanszírozni lehet, csak akkor lesznek, ha a megfelelő szürkeállomány, tudás és képzettség is rendelkezésre áll a hazai aktív vállalkozói közegben.
Ettől függetlenül a szabályozás, az innovációt és tőkebefektetéseket támogató állami programoknak is van helye, ha az nem kiszorítja, hanem segíti a magánszektort, de minőségi oktatás nélkül eleve nem áll rendelkezésre az a szürkeállomány, amibe fektetni lehet.
Az elmúlt bő egy év sok újdonságot hozott az európai ökoszisztéma számára: az uniós döntéshozók végre kiejtik a „startup” szót, sőt, startupbiztosa és Startup és Scaleup Stratégiája is lett az EU-nak. Emellett az Európai Bizottság felkarolta az ökoszisztéma alulról szerveződő kezdeményezését, az egységes európai társasági jogrendszerért felszólaló EU Inc.-et is. Hogy látod, tényleg változott az uniós politikai döntéshozók hozzáállása az európai startupszcénához?
Igen, ez teljesen egyértelmű: a problémafelismerés megtörtént, a hozzáállás is változott. Ami viszont változatlan, az az uniós működés rákfenéje: az, hogy nincsen önálló felelősséggel bíró döntéshozatali metódus az EU-ban.
A döntéseket csak kis részben a korlátozott hatáskörrel bíró, közvetlenül a tagállamokból megválasztott európai parlamenti képviselők hozzák, a végső szó valójában a Tanácsban az egyébként nemzeti kormányokban ülő kormánytagoknál van.
Ezért aztán a döntések nem egy valamiféle összeurópai érdekrendszer szerint, hanem az alapján születnek meg, hogy a bent ülő politikusok hogyan tudják eladni a döntéseket otthon, a saját országukban. Az EU végső döntéshozói valójában hazai politikai termékeket akarnak előállítani ahelyett, hogy az vezérelné őket, hogy az Unió milyen pályán tudna a leggyorsabban fejlődni.
Akkor miért most kap kiemelt figyelmet az európai politikusoktól a startupszféra?
Mert az elmúlt időben a technológiai világot érintő kérdésekre is sok figyelem jutott, ez is elérte a hétköznapi emberek ingerküszöbét, és ezáltal ez a kérdés is politikai termékké vált. Ma már mindenki számára napi élmény, hogy Európa technológiai szektora láthatatlan mértékűre zsugorodott, és a napi felhasználásban csak amerikai és ázsiai termékekkel és megoldásokkal találkozunk.
Az Unió ezt korábban protektív szabályozással próbálta kezelni, aminek az üzenete az volt, hogy védjük meg a lakosságot egy sor dologtól: az adatlopástól, az AI okozta esetleges kihívásoktól, a technológiai cégek erőfölényétől. Csak éppen ezek a döntések lefojtották az európai innovációt, és emiatt még inkább megnehezült Európából sikeres technológiai cégeket felépíteni. Mára pedig egyre inkább egyértelművé vált, hogy a rövidtávú politikavezérelt szemlélet olyan lemaradást okoz, ami már a hétköznapi embereket is inkább irritálja.
Most értünk el abba a pillanatba, amikor politikailag fájdalmassá vált az, hogy a mindennapokban arról kell olvasnunk, hogy lemaradunk az AI-versenyben, hogy ki vagyunk szolgáltatva a nagy amerikai techcégeknek Európában, hogy alternatívaként a lakosság Európán kívülről, Amerikából és Ázsiából vásárolja meg a hétköznapokat is egyre inkább meghatározó technológiai újításokat.
Hozzáteszem, hogy még ha ebben is végső soron a sokszor szűklátókörű, lokális politikai logika érvényesült, de mi csak örülhetünk annak, hogy a startup-ökoszisztéma téma lett az EU-ban. Bízom benne, hogy ez tartós tendencia lesz, és valóban a belső piacról is növekedni képes startupok születését segítő szabályozási változások történnek a jövőben.
Változott viszont nemcsak a politika, hanem az európai ökoszisztéma hozzáállása is. Az Andreas Klingerék által elindított EU Inc.-kel egy olyan kezdeményezést láthatunk, ami egyszerre generált egy jelentős médiakampányt, és lépett fel erőteljes lobbizási érdekérvényesítő szándékkal a politikai döntéshozók felé.
A lobbitevékenység mindig is része volt a politikai döntéshozásnak, és sok más iparágban – például az agráriumban, az energiaszektorban vagy a telekommunikációban – láthattunk már hasonló kezdeményezéseket.
De valóban, a startupszférában a lobbizás újdonságnak számít. Úgy tűnik, mostanra vértezte fel magát az európai startupvilág arra, hogy ezt megtegye. Maradjon is ez így!
Jelen kell lenni, és kell tudnunk a nyilvánosságban is artikulálni az érdekeinket. El kell tudnunk mondani, hogy mitől van és miért baj az, hogy szinte már nem lehet európai gyártású technológiai újításokat, pláne nem mobilkészüléket vagy laptopot vásárolni, miért nincsenek a szélesebb felhasználói körű szoftvermegoldásokban európai alternatívák, vagy a népszerű AI-fejlesztésekben miért nincs jelen megfelelő súllyal európai szereplő.
Az iparági lobbi egy nagyon fontos kiindulási pontja tud lenni annak az európai közérzetnek, hogy valami nincs rendben, és a változás érdekében politikai nyomást kell gyakorolni.
Minek köszönhető, hogy az iparági lobbizás eszközét pont most találta meg az ökoszisztéma?
Egyrészt annak, amiről a politikusok kapcsán már beszéltünk: a startupvilágot is kezdik szétfeszíteni a versenyképességi problémák. Hogy például lassan már nem lehet Európában vállalkozást indítani anélkül, hogy Amerikából vagy Ázsiából kelljen igénybe venni egy monopolisztikus háttértechnológiai infrastruktúrát, ezzel már alapból kiszolgáltatva az európai vállalkozókat a más piacoknak.
A másik ok a hiányzó befeketői infrastruktúrában keresendő, aminek következtében az igazán sikeres projektek nem Európában, hanem döntően még mindig a nagy amerikai tőke- vagy magánpiaci szereplők forrásait használó piacokon futnak be. Az európai alapítók is tudnak bizonyos mértékű sikereket elérni, de nincsenek európai Mark Zuckerberek vagy Peter Thielek, mert az igazi nagy sikersztorik befejező lépéseit még mindig csak az amerikai piacon lehet megtenni.
Jól azonosították egyébként az EU Inc. kezdeményezői az európai ökoszisztéma égető problémáit?
Jó esetben egy startup úgy gondolkodik, hogy a célpiacon akar sikeres lenni, amihez kell a tőkebefektetés, és nem fordítva. Ha így nézzük, valóban az első megoldandó probléma, hogy egy egységes piac legyen elérhető a startupok számára, és így tudják minél inkább növelni a bevételeiket európai vállalkozásként.
Az EU Inc. a társasági jog egységesítésével részproblémákat old meg, de azok valóban fontos problémák, hiszen megadják az esélyét, hogy egy, az amerikainál valójában nagyobb piacon tervezzék a startupok megvalósítani a növekedési álmaikat.
De az egységes társasági jogi szabályozáson túl még sok dolog egységesítésére szükség lenne, az adórendszerektől kezdve, a munkajogon át, egészen a társadalombiztosítási rendszerekig.
Az EU Inc. tehát nem old meg mindent egyszerre, de jó kiinduló pontja az egységes európai piac megteremtésének, és annak, hogy egy európai cég ugyanolyan növekedésre legyen képes Európában, mint amire az Egyesült Államokban képes lenne.
Ha tippelned kéne, hogy öt év múlva miről fognak szólni a szalagcímek, mit mondanál? Arról, hogy az EU időben felismerte a problémákat, és a startupok és az innováció globális központja lett, vagy inkább arról, hogy hogyan baltázták el a szereplők ennek lehetőségét?
Egyik sem. Szerintem a két véglet között leszünk valahol.
Nem öt év alatt fogjuk behozni a technológiai és innovációs lemaradásunkat az USA-val vagy Kínával szemben. Ez egy több évtizedes munka, aminek az első eredményeit láthatjuk legfeljebb öt év múlva.
De azt gondolom, hogy a most elindult folyamatok segíteni fognak csökkenteni a lemaradást. Öt év múlva remélem, jóval több itt született és itt maradó sikersztorink, unikornisunk lesz.
KÉPEK: Oszkó Péter a 2026. évi Startup Safari Budapesten. Forrás: Startup Safari Budapest
