Azt várnánk, hogy a mesterséges intelligenciához a változásban élen járó innovációs és startup-ökoszisztéma alkalmazkodik a leggyorsabban. Valóban így van ez, vagy még itt is félnek az AI-tól? Mire használják az innovátorok a mesterséges intelligenciát , és elküldenék-e egy konferenciára az AI avatárukat? A SMART Konferencián kérdeztük ezekről az ökoszisztéma szereplőit.
+ + +
Az idei SMART Konferencia egyik központi témája a mesterséges intelligencia hatása a mindennapjainkban, ami lehet ijesztő is az ember számára. Szerinted kell félni az AI-tól, vagy inkább üdvözlendőnek tartod a megjelenését az életünkben?
Egyetemi oktató vagyok, így a mesterséges intelligenciával már évekkel ezelőtt találkoztam: a huszonéves hallgatóink már ekkor behozták ezt az egyetem falain belülre.
Ha félnék, két-három évvel ezelőtt már fel kellett volna mondanom. Szóval nem félek – a fejlődéstől, az innovációtól egyébként sem kell félni, csak meg kell tanulni vele bánni.
Hiszek abban, hogy egy csomó munkakört az AI át fog venni, amivel a monoton munkafolyamatok kiválthatók lesznek, és a felszabaduló energiánkat másra tudjuk fordítani.
Sok egyetemen alkalmaznak már AI szűrő rendszereket. Ez a jó irány, korlátozni a mesterséges intelligencia használatát a felsőoktatásban?
Félreértés, hogy ezzel bármit is korlátozunk. Például a plágiumszűrő rendszerek sem azon alapulnak, hogy ne használhasd mások munkáját vagy eszközeit, de meg kell jelölni a forrást.
Nincs megtiltva az AI használata sem az egyetemeken, csak nyilatkozzon arról őszintén a hallgató, tegye egyértelművé, hogy mit írt ő, és mit írt a mesterséges intelligencia.
De mi oktatók is használjuk ám a mesterséges intelligenciát, például szövegértő íráshoz, fordításhoz, vagy akár LinkedIn-posztok írásához. Az egyetemen is van több projekt B2B alapon, és van néha, hogy a mesterséges intelligencia segít be a szövegírásba.
Te is ezekre használod az AI-t a munkádban?
Persze.
És a magánéletedben?
A magánéletben idegesít az AI. Ne jussunk el odáig, hogy már az egyszerű chat üzeneteket is a mesterséges intelligenciával írassuk meg.
A magyar társadalom szerinted mennyire érett arra, hogy felelősségteljesen tudjon AI eszközöket használni?
Látva a huszonéves diákjaimat ebben nem vagyok túlzottan optimista. Nem véletlen talán, hogy bizonyos jogokat az USA-ban 21 éves kor után kapnak meg az emberek: sok fiatal nem nőtt még fel eléggé ehhez.
25 az új 18 – a gen Z-nél egész biztosan hosszabb a kamaszkor, mint a korábbi generációknál volt.
És ha nem a huszonévesekre gondolunk, hanem az egész társadalomra?
Fel fogunk szerintem nőni, de gazdaságszociológusként azt látom, hogy ez az edukáció egy marha nehéz és hosszú folyamat lesz. Jelenleg olyan gyorsan fejlődik a világ, hogy az inkább elbutulást hozott magával.
Lesüllyedtünk a legfeljebb másfél perces reel- és a buta Tiktok-videók szintjére, ahol hosszabb anyagokat nemhogy megírni, elolvasni sem tudunk. Nem is olvasunk már sokszor. Ezt a szerintem aggasztó folyamatot a mesterséges intelligencia – nem eltagadva, hogy lehet azt okosan használni – részben felgyorsítja.
Tegyük fel, hogy beülsz a SMART-on egy panelbeszélgetésre, ahova az egyik résztvevő egy rá teljesen hasonlító AI robotot küld be maga helyett. Szerinted észrevennéd, hogy nem egy valódi személy beszél? Ha igen, mik lennének az árulkodó jelek?
Ha ismerem az előadót, akkor észrevenném, de egyébként nem biztos. De ezzel nincs is baj – a baj az szerintem a mesterséges intelligenciával, amit már kifejtettem: a fejlődésre az volt a válaszunk, hogy redukáltuk a figyelmi fókuszáltságra fordítandó időnket.
Akkor elképzelhetetlennek tartod, hogy pár év múlva magad helyett egy AI által vezérelt avatárodat küldd el a SMART-ra?
Nem tartom elképzelhetetlennek, lehetséges lenne. Rengeteg helyre kéne mennem egyszerre, és ha ezt megtenném, nem maradna időm a fókuszált munkára. Ilyen helyzetben jó lenne, ha el tudnám küldeni magam helyett az avatáromat.
NYITÓKÉP: Bálint Dávid / Budapesti Corvinus Egyetem
